Katu Élete

Kedves Mindenki!

Lassan-lassan elérkezett az idő egy újabb élménybeszámolóra. Bár ez már nem olyan izalmas…: -)

Hét hét múlva megyek haza, és hét hete vagyok itt.

Jól érzem magam itt, persze nagyon hiányzik mindenki. Lassan eltölt a karácsonyi hangulat, már kitaláltam a karácsonyi ajándékokat: -)

Utazni még nem utaztam sehová, bár Prestonban már sétáltam nagyokat. Gyönyörű szép parokok vannak itt.

Az első levelemben nem írtam arról, hogy a legeslegelső héten szerveztek a nemzetközi diákoknak egy napos látogatást Blackpoolba. Kb 5 fontba került, nem számít drágának, a kollégium elől 10-kor indult a busz. Eredetileg lett volna egy másik kirándulis is valahová máshova, de végül azt nem rendezték meg, így csak a blackpool-i maradt. Szépen felkeltem, úgy döntöttem, előtte beviszem a laptopom a könyvtárba, ott található az IT helpdesk, és ők csinálják meg a számítógépek regisztrációját az egyetemi hálózathoz. Kilenc előtt ott voltam jóval, persze csak kilenckor nyitottak. Lementem addig a mellette levő épületbe, ahol összefutottam Gergővel és Judittal a másik két magyar diákkal. Kérdezték, hogy nem jövök? Mondom de, de előbb beugrom a könyvtárba, hogy megcsinálják a gépem. Viccelődtünk, hogy aztán majd lekésem a buszt.

A könyvtárban elég nehezen ment a dolog, valamiért a gépem nem akarta engedni a hálózathoz való csatlakozást, úgyhogy 5 perccel 10 előtt lettünk kész, vagyis inkább nem lettünk kész, megbeszéltük hogy még visszahozom a gépet. De sebaj, volt még kerek 5 percem, hogy felszaladjak a szobámba, letegyem a laptopom, felkapjam a cuccaim és lemenjek a buszhoz. Fel is szaladtam a szobámba, odáig oké, aztán leszaladok, sehol senki. Basszus. Honnan indul a busz??

5 perc alatt körbesprintelem az egyetem összes épületét, megkérdezek minden harmadik szembejövő embert hogy nem tudja-e véletlen honnan indul a Blackpool busz, végül lefutok abba az épületbe, ahol az elveszett emberek pultja van. Izzadtan és kifulladva elmondom h a Blackpool buszt keresem, a srác sem tudja, de látja hogy sietek és gyorsan odamegy a nemzetközi kapcsolattartókhoz. Persze. A busz 9-kor indult. Változott az időpont, de ez valahogy elkerülte a figyelmemet. Végül nem bántam annyira, persze bosszantott, de volt egy nyugodt napom.

Egy másik kimaradt történet az angol villanykörtékről. Amikor albérletet kerestünk, néhány helyen, főleg ott, ahol frissen újították fel a lakást, felkapcsoltam a lámpát, hogy tényleg működik-e, és rendesen be van-e kötve a villany. Abban a házban, ahol lakom, nem kapcsoltam fel, mert annyira jól fel van szerelve, és annyira tisztességes a landlord is. Az első héten pénteken költöztünk be. Reggel éppen csak ledobtuk a holminkat, aztán vissza az egyetemre, mert volt még néhány program. Utána bevásárlás, vettünk takarót, párnát, kaját..persze majd leszakadt a kezünk a sok cucctól. Fél órányi út, 50-100 méterenként meg kellett hogy álljunk kicserélni a szatyrokat a két kezünkben. De megérkeztünk és már minden rendben volt.

Megyek fel a szobámba nagy vidáman, hogy akkor most kitakarítok, és átrendezem a szobám, utána kipakolok, és kidekorálom a falat a képekkel, amiket hoztam. Felkapcsolom a lámpát. Nem ég. Biztos a rossz kapcsolót használtam. El kezdem keresni a JÓ kapcsolót. Nincs sehol. Hívom Lexyt. Ő sem tudja, mi lehet, ő sem talál más kapcsolót. Nem maradt más hátra, biztos kiégett. Szerencsére volt itthon pót égő. Tök jó, akkor becsavarom!

De nem megy be! Már kezd leszakadni a kezem, mert ugye 5 perce állok egy széken, de a karomat így is felfelé kell tartani folyamatosan. Hogy fogok így kipakolni? Megpróbálja Lexy is. Neki sem megy. Minden csavarodik minden irányba, a telep, a lámpabúra az égő, de nem fogja meg… Persze, hogy nem fogja meg, mert az angol villanykörtéken nem menet van, hanem csak egy kis pöcök, amit be kell fordítani egy nyílásba. Sikerült felfedezni ezt, miután megvilágítottuk egy kislámpával a lámpabúrát, és megvizsgáltam a felépítését. Azért lehet hogy jobb, hogy nem a műszaki egyetemre mentem. Nem mintha nem tudnék bármit megoldani, de nem ebben vagyok a leggyorsabb, azt hiszem : -)

Bár még mindig hamarabb rájöttem, mint a mindig is itt élt angol lakótársam….

Egy kis angol sztereotípiákat igazoló megfigyelés. Egyik nap sétálok haza. Szembe jön egy garázsmenet busz. És honnan tudja az ember, hogy az garázsmenet busz? Mert az van az elejére írva, hogy:

„Elnézésüket kérjük, amiért nem szállítunk több utast!”

 : -))))))

Nos! Így 7 hét után, bizony időnként akadnak nyelvi nehézségeim. Pl ha hirtelen akarok mondani valamit, néha előfordul, hogy magyarul mondom. Vagy fordítva, nem veszem észre, hogy Judithoz angolul beszélek. A legjobb kombináció: Mondjuk megkérdezi Laura, hogy használhatja-e a majonézemet. Én meg válaszolok neki magyarul, hogy persze, de olyan szépen angolul kiejtve, hogy ő észre sem veszi, hogy magyarul mondtam. Próbáljátok meg a ’persze’ szót szépen angolosan kimondani, olyan elnyelt ’r’ betűvel. Ilyenkor csak a fejemet fogom. Borzalom…. A legjobb az olasz óra, ahol angolul gondolkodva beszélek, helyesbítek, próbálok beszélni olaszul, de néha magyarul sikerül csak kimondani… : -)

További nyelvi nehézségek. Amikor regisztráltam az egyetemi Health Service-nél ki kellett tölteni egy csomó papírt a korábbi egészségi állapotomról. Volt egy-két rubrika amit nem értettem, köztük a Contraception… Megkérdezem az asszisztensnőt, hogy mi ez. Néz rám nagy szemekkel, hogy nem tudom?

Mondom nem tudom. Magyarázza el! Vagy ha gondolja megnézem egy szótárban és majd visszajövök, és ezt a részt kitöltöm később, de a legjobb ha elmagyarázza. Nagyon nem akarta elmagyarázni. Na miért nem? Mert a contraception fogamzásgátlást jelent : -)

Végül jiu jitsu-ra nem járok, mert nagyon sok benne a kéz- és ujj kicsavargatás, és szeretnék még sokat zongorázni. Helyette futás, konditerem, jóga, aerobic, step-aerobic.

Az olasz tanfolyam nagyon jó, amolyan újrakezdő jellegű, pont nekem találták ki. És végre egy hely ahol én vagyok a jobb az angolok közt, mert ők nem bírják kiejteni az olasz szavakat. A magyarral gyakorlatilag megegyezik az olasz magánhangzók kiejtése, de az angoltól nagyon távol áll…Szóval mi magyarok zsenik vagyunk a csoportban..: -))

Sajnos zongorázni még mindig nem tudtam, mert a Zenei Osztály éppen költözik az új Média Épületbe. Késnek a költözéssel már egy jó ideje. Remélem azért most már lassan, mondjuk 2 héten belül sikerül nekik beköltözni.

Novemberben elég sok határidőm van, amiket tartani kell, a december már könnyebb lesz, és egy esszém marad csak karácsony utánra, ami azt jelenti, hogy a téli szünetben nem fogok tanulni, és ráérek mindenkivel találkozni.

Lassan közeledik a Halloween, szerdán állítólag lesz egy nagy buli  a 53 degrees nevű egyetemi klubban, ahová szeretnék menni, de állítólag itt illik beöltözni. Az aprócska gond még csak az, hogy nekem nincs semmi olyan ruhám, amit ilyenkor hordani szokás. De majd kreatív leszek…. Ne tudjátok meg, hogy öltöznek az angol csajok a bulihoz. 10-15 fokban képesek papucsban (flip-flop) meg olyan nagyon rövid gatyában és egy szál topban rohangálni Harisnyát vagy vesznek fel hozzá, vagy nem…Viccesek nagyon, majd csinálok fényképet.

Most kicsit még beteg vagyok, másfél hete 39 fokos lázam volt egy napig, utána két napig az elviselhetetlen kategóriájú torokfájással küzdöttem, aztán következett az aggasztó fejfájós, homlokfájós, fülfájós szakasz, és most az orrbedugulós sokat köhögős szakasznál tartunk. De úgyis én nyerek.

A forró csoki nagyon jó itt, mondjuk az angolok vízzel és cukorral csinálják, én meg fele víz, fele tejjel… De nagyon-nagyon sok finom kaja van itt, érdemes kijönni és kipróbálni…Adok szállást : -)

Mindenkinek köszönöm, aki válaszolt, remélem most is írtok, hogy kivel mi van, kivel mi történt.

Sok puszi mindenkinek:

Kata