Kedves Mindenki!
- Te ez nem Preston? -
Előbb ért be a vonat, gyorsan lekapdostuk meg összeszedtük a bőröndöket, és leszálltunk hipp-hopp.
Megérkeztünk.
Kicsit aggódtam, hogy hamarabb értünk ide, reméltem hogy nem két Preston van vagy valami ilyesmi. De végül a jó Prestonban szálltunk le.
Következő lépés: ’Szerezzünk egy térképet! És kérdezzük meg, hogy jutunk el a Sun Hotelbe! ’Bemegyek az information office-ba:
’Could you tell me how can I get to the Sun Hotel?’
’Where???’
Hmmm. Mondom de jó. Nem is hallottak róla? Az újságosnál, ahol a térképet vettem, ugyanez, bár ott már legalább kijavították az iskolában tanult angol kiejtésem manchesterire. A Sun Hotel kiejtése a következő: szon hotel. Legyen.
Visszamegyek az information officeba, most már a térképpel és az új pronunciation-nel felfegyverkezve. (Ja és közben kihalásztam a kisbőröndömből a címet is, ami persze nem volt pontos cím, de legalább az utcanevet tudtuk. Friargate.)
’Hello! I am again. Now I already have a map. I would like to go to SON Hotel. It is on Friargate. Can you show me it?’
Az Infos tök béna, de valahogy összehozza. Megegyezünk, hogy jobb oda taxival menni. Kb három font, nem olyan vészes. (gyalog max 10 perc amúgy)
Akkor induljunk el a pályaudvarról!!! Taxi biztosan van a pályaudvar bejárata előtt.
Kilépünk a kapu elé. És lám, egy csomó Cab díszeleg ott. Sorban állnak a taxik, merőlegesen a kapura. Még ők is sorban állnak.
Egy aprócska ijesztő tényező. Képzeld el, hogy majdnem egyedül vagy, egy pályaudvar előtt, egy tök idegen városban, semmit nem tudsz mi és hol. Gyakorlatilag a teljes kiszolgáltatottság állapota. És meglátod a sorban álló, fekete Cabeket, csak és kizárólag arab sofőrökkel, némelyiknek még vmi turbánféléje is volt. És mind feléd néz. És akkor eszembe jut a következő című film: ’Lányom nélkül soha’. Mi van ha elrabolnak? A következő öt percben magunkhoz térünk, nagy levegő, beszállunk az egyik korántsem barátságos taxishoz, gyors ima, és már ki is tesznek a Hotel előtt.
A Hotel egy tipikus angol kocsma, egy kis ajtón kell felmenni a szűk és meredek lépcsőn a szobákhoz, ahol az ajtófélfa kb.
Hehehe.
Másnap át a koliba, egész héten új emberek, városnéző körutak, előadások az egyetemről, az egyetemi életről, és a számítógépes hálózatról. Mindenről nagyon szájbarágósan mindent elmondtak.
Persze minden este beültünk valahova beszélgetni. Csupa nemzetközi diák, és nagyon élvezetes az egész.
Ami miatt még aggódtam. A szállás. Elmondták, hogy semmi esetre sem menjünk egyedül lakást megnézni. A saját nemzetiségén kívül senki nem ismert még annyira jól senkit, mindenki együtt maradt, így mi is Judittal és Gergővel mentünk. Az első lakás amit megnéztünk konkrétan a vasúti felüljáró lábánál van. Amíg vártunk a landlordra, erősen elgondolkodtunk, hogy megvárjuk-e egyáltalán. Mondtam, hogy azért csak nézzük meg, tanuljunk belőle, és legyen összehasonlítási alap. Belülről nem rossz, különösen nagy előnye hogy a szobák nagyok és dupla ágyak vannak, viszont nincs még net.
A következő ház nagyon szép volt, terraced house, frissen felújítva, de csak négy fős, és teljesen üres. Költözzünk össze hárman magyarok?? Nem olyan jó ötlet.
Utána egy csomó telefon, csomó gyaloglás, sok már nem available, aggódás. Pl a címet sokszor megadják, de itt az utcatáblákon mint otthon nincs semmi a számozással kapcsolatban feltűntetve. És itt nem kötelező feltűntetni a házon sem a házszámot. Néha 300 méteren keresztül egy házszámot sem láttunk. Vicc.
Egy landlord nem jött, vártunk 15 percet, otthagytuk.
Aztán felhívtam még egyet. A háza előtt összefutottunk pár franciával, akikkel azóta nagyon jóban vagyunk. Ők sem akartak mind együtt összeköltözni, úgyh kicsit sikerült szétszóródni. Az utolsó ház nagyon tetszett, otthonos volt. Internet is volt már. De a landlord mondta, hogy van még egy háza szívesen megmutatja, ott is van egy szabad hely. Még jobb. Akkor szét tudunk költözni teljesen. És mind a kettőben csak angolok laknak eddig. A másik ház még jobb volt. Én döntöttem, ide jövök. 2 rövid utcára Preston legnagyobb parkjától (amit már többször körbefutottam, és tele van mókusokkal), három angol lánnyal, az egyikkel találkoztam is és nagyon aranyos. 20 perc séta az egyetemtől. Eredetileg nem akartam, hogy más magyar is lakjon velem, de a ház Juditnak is nagyon tetszett. Nem mondhattam neki, hogy ’Hé! Figyelj! Húzz a francba!’. Kicsit még bizonytalan és új is volt minden, és nagyobb biztonságban éreztem magam így. Így utólag nem is gond. Nincs közös óránk csak az angol, ritkán vagyunk egyszerre itthon, leszámítva este, amikor a lányok is itthon vannak, s olyankor vagy együtt vagyunk a nappaliban (alap az angol), vagy ha valaki magányra vágyik visszavonul a szobájába. Minimális a magyar.
A lakótársaim tényleg nagyon aranyosak. Laura, Alex(andra), Lindsey. A lakás szép, a nappali kényelmes. Laurat a legnehezebb érteni, de már majdnem megszoktam.
Az angol házak hátránya (ez is egy Terraced House), hogy ősszel/télen besettenkednek a pókok, mert nem szeretik a hideget. Épp tegnap tudakoltam meg Lauratól, hogy ez gyakori-e itt Angliában vagy sem. Sajnos gyakori, és azt mondta, hogy ’horrible’.
Tegnapelőtt reggel belépek a fürdőbe, és a kádból rám kacsint egy igencsak megtermett példány. Kb nyolc centi nagy. Na nem egy kaszás pókot kell elképzelni, ennek a teste is nagy, és a lábai sem vékonyak. És fekete. Kicsit hátrább lépek. Erőt gyűjtök. Újra megnézem, újra hátrább lépek. Gondolkozom, mit tegyek. Nekem most zuhanyoznom kell. Kimegyek az edzőcipőmért. Rákészülök, harci állás, és egy hirtelen mozdulattal lecsapok. Nem halt meg, és elkezdett szaladni. Sikítok, (Linda is megirigyelte volna), közben csapok még egyet, na ez már talált. Aztán eltűntettem a tetemet.
A kukásautó itt is hétfőn reggel jön, mint otthon hozzánk, de minden második hétvégén recycling van. Ilyenkor elviszik a külön gyűjtött kartont, műanyagüveget, sima üveget, és a konzervdobozokat. Másik héten a többit
Minden csütörtök esti program: 8 pm Adelphi Pub. Nagyon jó kis társaság, főként IBCsek (International Business Communication), de mindegyik nemzetközi diák. Bár most már innen onnan egy-egy angol is csapódik. Főleg franciák (az angolul beszélő változat), németek, van egy kanadai csávó, egy svéd csaj, egy dél-koreai csaj, egy-két angol.
A könyvtár állati jó, 24 órás nyitva tartás, és este 9től azt hiszem reggel 6ig 15 percenként induló safety busok ingyen hazaviszik az ott tanuló diákokat. Bulizás után is igénybe vehető.
Egész első héten azt hallgattuk, hogy este 9 után véletlen se mászkáljunk egyedül. Vagy menjünk többen, vagy fogjunk egy taxit. Ha nincs pénzünk taxira, akkor az egyik taxitársaság úgy is hazahoz, hogy csak odaadjuk a Student ID cardot, ő másnap leadja az egyetemen, az egyetem kifizeti, és Te rendezheted a tartozást később az egyetem felé.
Kaptunk naptárat, meg tájékoztató füzeteket meg mindenféle jó dolgot.
A tárgyaim ebben a félévben:
International Business Environment
English for International Business Communication
Event Management
Standard Dissertation
Szabadidőmben futok, levelet írok, olaszra fogok járni hétfőtől, illetve most fontolgatom a Sport Centre éves bérlet megvásárlását, ami nem olcsó mulatság, de csak akkor tudok Jiu Jitsuzni. Voltam egy próbaórán. Olyasmi mint a karate. Alapvető különbség, hogy míg a karate a támadást tanítja, ez elsősorban a védekezést.
A próbaóra nagyon vicces volt, de nagyon élveztem. Belépek a terembe, harminc pasi. Gondolkoztam, hogy visszafordoluk. Utána az öltözőben találtam még két lányt. Mindenki angol szerintem, nagyon kedvesek. Jókat ’verekedtünk’ és nevettünk.
Alaposan át kell gondolnom, mert élvezem. Ugyanakkor sok benne az ujjcsavargatás, meg a csuklófacsarás, ami nem tesz túl jót a zongorás kezemnek. De táncklub is van, lehetne azt is ehelyett.
Zongorát kb két hét múlva már tudok gyakorolni, van rá lehetőség, csak pont most költözik a Music Department egy új épületbe.
A jég nagyon hiányzik.
Fontolgatom még az egyetemi újsághoz való csatlakozást, de lehet h végül az elmarad, mert így is sokat kell olvasnom a könyvtárban, és nem akarok állandóan a fenekemen ülni.
Mindenesetre elmegyek az első megbeszélésre, és megnézem milyen, mit lehet csinálni és megválasztható-e az aktivitás szintje.
Most valahol itt tartok.
Fényképeket csatolva küldök.
Bárkinek van valami kérdése a hallottakkal kapcsolatban írja meg, mindenre válaszolok, és fogok még írni élménybeszámolót, szerintem két-három hetente. Örülnék nagyon, ha mindenki írna magáról Mindenki nagyon messze van, és jólesik hallani az otthoniakról. Kérdezek, hogy könnyebb legyen, mindenki válassza ki az őt érintő kérdéseket! Hogy sikerülnek a salsa hétvégék és edzések? Kinek milyen az órarendje, és milyenek a tárgyai? Milyenek a jégtánc edzések? Valami jégtáncos pletyka, párváltozás? Pasi/csaj ügyek? Párkapcsolatok állapota? Munkahely? Sokat kell túlórázni? Új munkák? Sokat kell tanulni? Ki mit csinál szabadidejében? Aki külföldön van, hogy érzi magát, mit csinál, hol lakik, kijön a pénzéből? Diplomát íróknak mi a témája és hogy állnak? Friss egyetmistáknak hogy tetszik a sok újdonság? Most érettségizőkkel mi a helyzet? Utazik valaki valahova mostanában? Ki milyen zongoradarabokat tanul? Mikor lesz a karácsonyi zongorakoncert? (szeretnék én is játszani…) Ki mikor szeretne jönni meglátogatni? Ki mit sportol, és hogy megy neki?
Várom a válaszokat!!!
Sok puszi:
Kata
UI. megvettem a repjegyet haza, dec 14-én megyek és jan 7-én jövök vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.