Katu Élete

Nos tehát valahol még azelőtt hagytam abba, hogy szülinapot ünnepeltem volna, meg elmentem volna Londonba.

 

A betegséget legyűrtem.

 

 Egyik hétfő reggel előadás után már nagyon ösztönzött a szükség, de hát csak nem találom a női WC-t sehol…Na én nem tudok tovább várni, ez van itt, ide megyek be, kit érdekel! Vagyis a mozgássérült WC-be.

Bemegyek, hatalmas megkönnyebbülés, lehúzom a WC-t. Mivel húzza le az ember a WC-t?

A lelógó zsinórral. Akkor is, ha az piros? Ha én vagyok a cselekvő, akkor legalábbis holt biztos. „Lehúzom” a „WC-t”, persze vízöblítés helyett megszólal a riasztó. Na hipersebességgel lehúzom most már tényleg a wc-t, hipersebességgel távozom a helyiségből, ki a folyósora. A fél épület zeng az riasztótol. Vagy inkább sziréna. Gondolkozom, azért mégis csak meg kéne előzni azt, hogy megmentsenek!

Odamegyek a recepcióra, bevallom bűneimet, telefonálnak a biztonságiaknak, hogy minden rendben van, téves a riasztás. Megnyugszom, visszaülök a kávémhoz, persze a riasztótól még mindig zeng az épület. Megjönnek a biztonságiak, óvatosan bekopognak a WC-be, nehogy megsértsék szegény mozgássérült méltóságát… Megint összeszedem a bátorságom és másodszor is bevallom bűneimet. Mosolyognak.

 

Most viszont már tudom, hogy hol lehet lekapcsolni a riasztót, ha megszólal.

És természetesen három hét múlva rájöttem, hogy a női WC közvetlenül mellette van, csak nem vettem észre :-)

 

Nehéz időszak volt, tele beadandókkal, csapatmunkával és így tovább. November 19-én meglepetésre jöttem haza, mindenki nagyon aranyos volt, csináltak két tortát is, a kettőn együtt volt 21 gyertya. Majd ha 84 leszek, remélem hogy nyolc tortám lesz! :-)

 

 

 

Ellátogattam Liverpoolba Gáborral együtt, nem olyan rossz hely. Mondjuk semmi extra, de a Dock jól néz ki, illetve megnéztük a Tate Liverpool-t, és a Beatles Múzeumot. Egy youth hostelben aludtunk, ahol a lányok és fiúk külön alszanak, én 4 kínai lánnyal kerültem egy szobába, akik nagyon kedvesek voltak, csak az alattam levő egész éjjel horkolt, a szoba meg anyira túl volt fűtve, hogy nem lehetett aludni. Meg fájdalmas volt az a 27 font is, amibe mindez került, de hát egyszer élünk. A reggeli finom volt. Tipikus English Breakfast, Baked Beans, Sausages, Backbacon, pirítós, tükörtojás, ilyesmik….

 

Két tipikusan angol őszi ünnep, ami még említésre érdemes: Hallowen és Bonfire Night.

 

 Az egyetemisták életében ez úgy zajlik, hogy őrülten dilis jelmezekben elmennek bulizni. Én három német évfolyamtársammal mentem az egyetemi 53 degrees nevű Fancy Dress Partyra. Jelmezem a legkevésbé költséges, azaz házilag „készített” boszorkány jelmez volt. A lakótársaim meg is ijedtek először, amikor meglátták az égnek álló hajam, a ruhám, és a totálisan fekete sminkem. De egyébként 5-10 fontért ilyenkor mindenhol lehet kapni idétlenebbnél idétlenebb jelmezeket, vérfarkastól, véres nyusziig mindent. A legagyatlanabb ötlet a következőképpen festett: egy srác fehér gézzel teljesen betekerve a fejére húzva egy mózeskosár féleség. Úgy, mintha alulról bújtatta volna át a fejét a mózeskosáron, vagyis beszakította alulról, és a feje a kosárban volt. Természetesen a beszakított helyen, ahonnan tulajdonképp a feje nőtt ki, minden tiszta „vér” volt, (hogy jobban látsszon, a kosár is fehér volt), a kisbaba feje már hiányzott, de a két lába még szépen kifelé állt a kosárból. Nagyon szép volt.

 

De amúgy sokmindenkin sokféle vérfoltok voltak.

 

A buli egyébként nagyon jó volt.

 

 Avagy Guy Fawkes Day, ami november 5-én van, Guy Fawkes pedig egy hapi aki megpróbálta felrobbantani a parlamentet. November 5-én tüzijátékkal ünneplik. Na de ez nem olyan, mint nálunk augusztus 20., hanem itt mindenki tüzijátékot csinál, Halloween előtt már 1 héttel mindenhol árulják a tüzijátékokat, és minden este ezt hallgatja/nézi az ember. A városok által szervezett tüzijátékok általában nem is konkrétan november 5-én vannak, hanem az ahhoz legközelebb álló hétvégén, amikor az emberek ráérnek. Nem munkaszüneti nap. A tűzijátékozás azért mégiscsak november 5-én hág a tetőfokára, óvatosan mentem haza, mert kb 50-100 méterenként a házak közt mindenhol "robbantás" volt. Én meg nem szeretem az ilyen tüzes dolgokat túl közelről szemlélni.

 

Ami még az ünnep kapcsán említésre méltó, az az, hogy amikor beszélgettem az egyik lakótársammal erről az ünnepről, megkérdezte, hogy mi is ünnepeljük-e a Guy Fawkes Day-t? :-)

 

 Az egyik családi barátunk épp egy ösztöndíjjal Londonban volt, és meglátogattam, direkt karácsony előtt mentem, kíváncsi voltam, hogy milyen London hangulata ilyenkor. Ezt megelőzően már voltam ott kétszer. Karácsony tekintetében nem nagy szám, szerintem Pest ezerszer jobb karácsony előtt, itt csak az Oxford Streeten voltak a fák körberakva ronda lila égőkkel. És nincsenek olyan karácsony városok, mint a nyugat-európai városokban (Ausztria, Németország, Franciaország), vagy akár Budapesten.

 

Mellékesen megjegyezném, hogy Nagy Britannia nem Európában van. Mert a UK az UK.

Kajában és minden egyébben is van British és van continental.

 

De maga London fantasztikus volt, imádom azt a várost. Hála (a lány neve, akit meglátogattam) a Buckingham palotától 5 percre lakott, ami mindenhez közel van. Mivel Londonból már sokmindent láttam, de még mindig volt és van is megnézni való, ezért volt mit csinálnom, de már nem az a rohanós, „mindent nézzünk meg gyorsan amíg itt vagyunk” időtöltés volt, hanem csak élveztem a város hangulatát, sétálgattam, Hálával forró csokiztunk, és megnéztük a National Gallery impresszionista képeit. Fantasztikus egy hely, de óriási gyűjteményük van, tele csupa híres Van Gogh-gal, Rembrendttal, Renoirral, Cezanne-nal, és így tovább….Nem győztem betelni vele.

 

Az út oda és vissza jó hosszú volt, mert van egy jó olcsó buszjárat, a Megabus társaság, ahol előre lehet interneten helyet foglalni, hasonló rendszerben működik mint a fapados repülőgépek. Ugyanakkor kb kétszer annyi idő, mint a vonat. (majdnem 6 óra). De valamit valamiért.

 

 

 

A fantasztikus londoni hétvégémre két héttel mentem is haza. Nagyon jó volt otthon lenni. Sokmindenkivel találkoztam, de sajnos sokmindenkivel nem volt alkalmam.

 

Most megint itt vagyok, kicsit nehéz volt visszajönni, meg újra belerázódni, de most már szépen írom a szakdolgozatomat, hétfőtöl pedig kezdődnek az óráim.